Kós Károly építészetéről - interjú Anthony Gallal

        Idén nyáron a "Kulturális szcénák nyomában - Erdélyi Nyáriegyetem 2013" keretén belül, melynek Farkas utcai programjában a Településfejlesztés mesterképzés diákjai is részt vettek, többek között sor került egy sztánai kirándulásra, ahol a Varjú-vár meglátogatását követően Anthony Gall építész tartott előadást Kós Károly munkásságáról. Ezt követően kérdeztük az ausztrál építészt építészetről, Kóssal való viszonyáról, az art and crafts múltjáról és jövőjéről.
         Az ausztrál származású építészmérnök, tervező, ösztöndíjasként érkezett Magyarországra, és ott írta disszertációját, melynek alapját Kós Károly összetett munkássága képezi, akinek nyomdokain haladva Erdélyben is tervezett már néhány épületet (Gyilkostói Szent Kristóf kápolna, Magyargyerőmonostori Református Parókia, Tordai Állatkert rekonstrukciója). Az Anthony Gall-al folytatott beszélgetés során többször is szó esett Kós Károly építészetének társadalmi beágyazottságáról, Gall szerint ugyanis Kós tevékenysége mögött egy egész filozófia, társadalmi mozgalom húzódik, mely leginkább az Angliából induló „art and crafts”-hoz áll közel és akár a modernizáció ellenmozgalmaként is fölfogható.

        Gall úgy fogalmazott erről az irányzatról, mint „a társadalmi modernizációnak az egyik ágazata, ami Angliából indult inkább el, ahol legelőbb jelentkezett az iparosítás és a hagyományos társadalmaknak a felbomlása. A munkások embertelen körülmények között dolgoztak, zsúfoltak lettek a városok. Ez a 19. sz. első felében már elég erősen jelentkezett, hol így, hol úgy. Voltak emberek, akik vidéken elmentek és tönkretették a gépeket. Vannak, akik nem fogadják el ezt és persze vannak, akik igen. Az art and crafts-ot elsősorban William Morris az, aki ezt elindítja.” Morris és társai egészen a könyvkiadásig mennek vissza ennek az irányzatnak a szellemében, tapéták, bútorok, színes üvegablakok, végsősoron az egész angol háznak egy „otthonos stílust” kívánnak (vissza)adni. Gall azt is megjegyzi, hogy „ez nem egy merész avantgárd dolog, hanem a középkori alapokra épülő, helyes kis házikós stílus.
       Így indul tehát el az art and crafts, a későbbiekben pedig összekapcsolódik az oktatással. Célja ugyanis újratanítani embereket bizonyos dolgokra, pl. munkán kívül foglalkozások, working man projektek is kapcsolódnak hozzá, melyek társadalmi újító mozgalmak. A későbbiekben ezek az emberek tovább vándorolva kiterjesztik ezt a fajta gondolkodást az angol-szász területeken és a többi országban is.  Van egy ilyenfajta egész gondolkodás, nem egy konzervatív hierarchiára épülő dolog, hanem egy elég szélesen, alulról működő szervezkedés, tervezés. Ebbe kapcsolódnak bele Kós Károly gondolatai is” még ha nem is Angliában, Gall úgy tartja, Kós nagyon jól rá tudott hangolódni az art and crafts lényegére, ezért érthető munkássága a falusi emberek életvilága közelében.



     Kós Károlyt mifelénk, vagy Közép-kelet Európában a szecesszió tartalmához kapcsolják, ami Európában a belga Art Nouveau mozgalommal áll legalábbis építészetileg kapcsolatban. Anthony Gallt arról is kérdeztük, hogyan vélekedik erről. Szerinte szecesszió leginkább, abban az értelemben, mint megszakítás, vagyis ha azt nézzük, hogy mi volt előtte, és milyen újításokat hozott, akkor több szempontból szecesszió, viszont ez is többféle dologra hozható föl. „Kós Károlynál ez egy új irány. Mint tartalom, egy Art Nouveau, egy Jugend-style, ezek azonban nagyon erősen formai dolgok, magatartási, művészi magatartásiak, és kevésbé nevezhetőek társadalmi dolgoknak. Valahol ott vannak, és formailag lehet beszélni róluk, de nagyon nem keveredtek. Amikor az avantgárd megjelent, akkor ezeket az erős kilengéseket már nem szerették. Én Kós Károly építészetére inkább az art and crafts-ot mondanám, az nagyon felismerhető, akár formailag, akár stílusban is nagyon hasonlít, meg építészetben is.”

Gall arra a kérdésünkre, hogy miképpen került kapcsolatba Kós Károly munkáival azt felelte, hogy elsősorban a beállítottsága és ilyen irányú érzékenysége révén, ehhez még hozzájárult mindaz, amit saját környezetében tapasztalt, továbbá tanárai nyújtottak neki. Amikor rájött a tanult dolgok és Kós építészetével egybecsengő „közös gyökerekre” Magyarországra jött tanulni. „Itt szerettem volna élni és ide költöztem, hogy az itteni világgal, annak bajaival, múltjával, jövőjével foglalkozzak, hiszen ha az ember szeret valamit, akkor próbálja tanulmányozni és okulni belőle. Ez egy szerteágazó gondolkodásmód. Röviden ez fogott meg.”
        Az art and crafts jövőjéről Gall elmondta, hogy ma már, nagyon nagy kihívást jelent ezzel foglalkozni, ugyanis a „csillogó-villogó világ” mely az elmúlt öt-hat évben elkápráztatott, könnyen el is tudja téríteni az embert, így akár az építészt is, akinek mindenkor el kell tudnia helyezni magát a kollegák közt, meg kell találnia helyét a világban, szűkebb környezetében, ahol élni, lakni, alkotni szeretne. Környezetét és benne közösségeket kell formálni, alkotni és a vágyott dolgokat jól kell kommunikálni ezek fele, amiben Kós Károly nagyot alkotott, hiszen akkor és ott is épített, ahol egyébként nem, vagy nagyon nehezen lehetett. Gall számára az említett csillogó-villogó világ egyértelműen tévutakat, hamis utakat jelent mert, ahogy fogalmazott „az önrendelkezést kell tudni biztosítani magunknak” nem pedig bedőlni a káprázatnak, vagy akár a technológiának. E mellett kiemelte az egyéni felelősséget, a tudatos döntéshozást, az életminőség javítását a fenntarthatóság figyelembevételével, ez lenne végsősoron az art and crafts célja, de akár Gall ars poeticájaként is fölfoghatjuk. Az építész különösen fontosnak tartja, hogy a „lufis világ” jó értelemben mozdult el egy másik irányba, hiszen szükséges a „dolgok lényegét egy kicsit újra konfrontálni”.


Az interjút készítette: Bartha Zsuzsa és Vita Emese



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése